A folyamatosságra, vagy másképpen a fenntarthatóságra irányuló emberi magatartás kívánalma bibliai múltra tekint vissza, s az is jól ismert, hogy a természeti erőforrásokat hasznosító mező-erdőgazdasági tevékenységekben, a józan gazdálkodó mindennapjaiban ezek „újratermelése” a gazdálkodás szerves részét képezi, de a folyamatosság, az előrelátás, a beosztás jellemzi a családi élet mindennapjait is. Ennek ellenére – néhány évtizeddel ezelőtt – az emberiség jövőjéért aggódó szakemberek szűk csoportja a fenntartható fejlődést megoldandó tennivalóként tárta a világ elé a természeti környezet, az élővilág gyorsuló pusztulása, a természeti erőforrások mértéktelen kizsarolása miatt. A globalizáció, a klímaváltozás és a közelmúltban kibontakozott pénzügyi-gazdasági világválság csak fokozta a fenntarthatóság időszerűségét és fontosságát. Annak ellenére azonban, hogy az ENSZ is zászlajára tűzte a fenntarthatóság ügyét, globális, regionális szinten a fenntarthatóság alig jutott túl a kívánságokon, óhajokon, lózungokon. Ennek magyarázata, s a nehézség oka is az egyéni, rövid távú, haszonhajhászó és a hosszú távú társadalmi közérdek közötti dilemma. Ennek feloldása, a kihívásokra adható válaszok irányába való elmozdulás lokális – települési, vállalkozási, családi-háztartási – szinten a globálisnál, regionálisnál járhatóbbnak ígérkezik. A helyi fenntarthatóság kulcsterületei: (1) a fenntartható tevékenységek, termelés, szolgáltatás, vállalkozás kezdeményezése; (2) a háztartási, termelői, közületi fogyasztás fenntarthatóság irányú formálása; (3) a települési szintű élhetőségre, jól-létre irányuló lépések megtétele. Ehhez mindenekelőtt tudatformálás, a helyi közösség megnyerése, nevelés; továbbá helyi szabályok alkotása, megállapodások; végül elmarasztalás, szankcionálás kilátásba helyezése szükséges. Az első lépéseket – az adottságok, lehetőségek ismeretében – az eredményekkel kecsegtető területeken indokolt kezdeményezni. ------------------------------------------ Man’s desire for continuity – or in other words, sustainability – goes back to biblical times. It is also well known that in agricultural and forestry activities using natural resources and in the everyday life of grass-roots farmers, the renewal of these resources is an integral part of farming. Continuity, looking ahead and lean management is also part of the everyday life of a family. Nevertheless, a few decades before a small group of experts worried about the future of mankind presented sustainable development to the world as a challenge to be resolved, because of the increasing rate of destruction of our natural surroundings, flora and fauna, and the excessive exploitation of natural resources. Globalisation, climate change and the recent financial and economic crisis only added to the topicality and importance of sustainability. Despite the fact that the issue of sustainability was included among the goals promoted by the UN, it has produced little more than wishes and platitudes on a regional level. This is due to the con¬flict between the short-term interests of the profit-oriented individual and the long-term interests of the society. It appears that this conflict could be better resolved at the local level – the level of towns and villages, businesses, families and households – than at the global or regional levels. The key areas of local sustainability are (1) initiatives of sustainable activities: production, services, businesses; (2) transformation of the consumption of households, producers and public institutions to make it more sustainable; (3) steps intended to im¬prove living conditions and well-being at the settlements, which requires, first of all, raising awareness, education, and winning the support of the local communities; as well as the adoption of local regulations; an finally, the prospect of sanctions. After obtaining information about the existing situation, the first steps should be taken in the areas which offer the promise of success.