A RÉGIÓK EURÓPÁBAN

Az Európai Unió kohéziós politikájának megvalósítását elősegítő intézmény – az 1–3 milliós népességű régió – Európa-szerte az érdeklődés középpontjában áll. A különböző államberendezkedésű országokban az ún. NUTS 2 régiók közjogi státusza eltérő. A régiók egy része fejlesztési és statisztikai célokat szolgál csupán, más részük ezek mellett kiterjedt közigazgatási jogosítványokkal is rendelkezik. Ez utóbbiak képesek komplex fejlesztési feladataik hatékony megoldására. A régiók intézményesülésének számtalan előfeltétele van. Az állami funkciók modernizálása, a regionális fejlődést befolyásoló tényezőkben bekövetkezett vál-tozások, a területi érdekérvényesítés, az etnikai-kulturális szempontok figyelembe vétele, illetve az európai integráció egységesítő törekvései együttesen járultak hozzá az új területi középszint kialakulásához Európa sok országában. Az in-tézményesült európai decentralizáció trendjéhez Kelet-Közép-Európa országai még nem illeszkednek. Magyarország versenyelőnyhöz jutna, ha a regiona¬liz¬must alakító valamennyi tényezőt az államreform-programban tudatosan fejlesztené. A régió a gazdaság fenntartható növekedését és a térszerkezet korszerűsítését szolgáló, önálló finanszírozási forrásokkal rendelkező, autonóm fejlesztéspoliti-kát megvalósító, önkormányzati jogosítványokkal felruházott területi egység. Régiókra azért van szükség, mert az európai területi fejlődés egyértelműen igazolja, hogy a körülbelül egy-két millió fős népességet felölelő, önkormányzati elvek alapján irányított szubnacionális szint, a régió gazdasági kapacitásai és strukturális adottságai folytán: – a gazdaságfejlesztési orientációjú regionális fejlesztési politika érvényesí-tésének optimális térbeli kerete; – a posztindusztriális térszervező erők működésének és ezek kölcsönkapcso-latai fejlesztésének megfelelő terepe; – a területi-társadalmi érdekérvényesítés fontos színtere; – a regionális politika modern infrastruktúrájának és professzionális szer-vező-tervező-végrehajtó intézményének kiépítéséhez a legmegfelelőbb méretű térbeli egység; – az Európai Unió regionális és kohéziós politikai döntési rendszerének meghatározó eleme. A középszint szerepének felértékelődésében közrejátszó nemzeti és európai gazdasági, politikai és társadalmi változások azon elemei jól kitapinthatók, ame-lyek az államigazgatás szervezeti rendszereinek szakracionális reformlépéseit kikényszerítették, állandó nyomás alatt tartották a hatalmi gépezet központi szervezeteit, újraszabályozásra késztették a társadalomirányítást, a forráselosz-tás rendjét, mozgatták a decentralizációs folyamatokat. Természetesen az egyes elemek eltérő befolyást gyakoroltak a változásokra, a területi rendszer különbö-ző alkotórészeinek minőségét és kapcsolati viszonyait alakították át, időbeli meg-jelenésük is eléggé eltérő volt. Hatásaik azonban mély nyomokat hagytak az in-tézményrendszerben. A területfejlesztés szubnacionális szereplőinek egyre na-gyobb száma, fokozatos megerősödésük, a funkcióik gazdagodása – az állami in-tézményrendszer átalakulásával párhuzamosan – a centralizált hatalom ver-senyképes ellensúlyát teremtette meg Európa sok országában. Az önálló regioná-lis hatalomgyakorlás lett az európai politikai szótár legnépszerűbb tárgyszava a 20. század utolsó harmadában. Tanulmányunkban azokat az okokat vesszük sorra, amelyek a regionalizmus kiteljesedéséhez vezető út fontosabb csomópontjait formálták Nyugat-Európában, illetve a kelet-európai országok – és Magyarország – regionális átalakulásának esélyeit körvonalazzuk. - The institution that will enable implementation of the EU’s cohesion policy – namely regions of 1-3 million inhabitants – is the focal point of Europe-wide interest. In countries with differing state preparedness, the constitutional status of so-called NUTS 2 regions varies. Some of the regions merely have developmental and statistical goals, while others have, in addition, extensive administrative licenses. The latter are able to solve their complex development tasks effectively. The institutionalisation of the regions involves numerous pre-requirements. Modernisation of the state’s functions, changes in the factors influencing regional development, the enforcement of regional interests, taking into account ethnic and cultural considerations, and the unifying efforts of European integration have all equally contributed to the development of the new regional middle-tier in many European countries. The countries of East Central Europe have yet to adapt to institutionalised Europe’s decentralising trend. Hungary would gain a competitive advantage if it consciously developed the various factors constituting regionalisation, within its programme of state reform. A region is a territorial unit with independent sources of finance for sustainable development and structural modernisation, and authorisation by local government licenses to realise autonomous development policies. Regions are necessary because Europe’s regional development clearly proves that direction at the sub-national level comprising a population of 1-2 million and based on the principles of self-governance is, due to the economic capacity and structural characteristics of regions: - the optimal spatial framework for the enforcement of economic development-oriented regional development policy; - the appropriate area for the operation of the powers of post industrialist spatial organisation and the development of their interrelations; - an important stage for enforcing regional-social interests; - the most appropriately sized spatial unit for building up the modern infra-structure of regional policy and the institutions of professional organisation, planning and implementation; - a determining element of the decision-making system of the European Un-ion’s regional and cohesion policies. Palpable elements of national and European economic, political and social change, instrumental in the re-evaluation of the role of the middle-tier, are those which forced the professional rationalisation reforms of state management’s organisational systems; kept up a continual pressure on the machinery of power’s central structures; prompted the re-regulation of social management and the order of resource distribution; and drove the decentralisation processes. Naturally individual elements had differing influence on the changes, transformed the quality and relationships of the regional system’s various components and appeared at fairly disparate times. Their effects however, left a deep impression on the institutional system. The ever greater number of sub-national actors in regional development, their gradual strengthening and the enrichment of their functions – in parallel with the transformation of the state’s institutional system – created the competitive counterweight to centralised power in many European countries. The wielding of independent regional power became the most popular subject heading in Europe’s political dictionary in the last third of the 20th century. In our study we consider in turn the reasons that formed the more important junctions on the road to achieving regionalism in Western Europe, and outline the chances of regional transformation in East European countries – including Hungary.


Variant title:
EUROPE’S REGIONS
Issue Date:
2007
Publication Type:
Journal Article
DOI and Other Identifiers:
ISSN 0046-5518 (Other)
PURL Identifier:
http://purl.umn.edu/57671
Published in:
GAZDÁLKODÁS: Scientific Journal on Agricultural Economics, Volume 51, Number 3
Page range:
3-15
Total Pages:
13
Series Statement:
51
3




 Record created 2017-04-01, last modified 2017-04-04

Fulltext:
Download fulltext
PDF

Rate this document:

Rate this document:
1
2
3
 
(Not yet reviewed)