Vizsgálataink során az egyik meghatározó nagytestű húsmarhafajta – a charolais – három különböző súlyban vágott növendék bikáinak hizlalási, vágási és csontozási eredményeit hasonlítottuk össze. A kitűzött vágási súly 500, 600 és 700 kg (kis, közepes és nagy súlycsoport) volt. A bikákat a hízóba állítás után azonos tartási és takarmányozási körülmények között tartottuk a kitűzött vágósúly eléréséig. Csoportonként hét egyed vágására került sor 508 kg; 603 kg és 691 kg-os vágási átlagsúllyal. Megállapítottuk az állatok hizlalás alatti súlygyarapodását, a vágási kihozatalukat, az EUROP-rendszer szerinti minőségüket. A féltestek hússzéki bontása és csontozása után meghatároztuk a különböző szövetek és a kinyerhető I., II., illetve III. osztályú húsok mennyiségét és arányát. Nagy súlyra történő hizlaláskor is a kisebb súlyú csoportokhoz hasonló magas napi súlygyarapodást értek el az egyedek. A kis súlyú csoport által elért 57,6%-os vágási kihozatal (I.) jelentősen elmaradt a két nagyobb súlyban (59,7%; 60,6%) vágott csoportétól (P < 0,01). Az egyedek vágása során meghatároztuk az emésztőrendszer tartalmának összsúlyát és ennek a vágási súlyból történő levonása után kalkuláltuk a vágási kihozatalt (II.). A kis súlyú csoport ebben az esetben is (61,9%) elmaradt a közepes és nagy súlyú csoportok (64,8%, illetve 65,7%) eredményétől (P < 0,01). A EUROP-rendszer szerint átlagosan „U0” izmoltsági kategóriába kerültek besorolásra a vágott testek. A nagy súlyú csoport „2+”-os minősítésével faggyúsabbnak bizonyult a két kisebb súlycsoportnál (P < 0,05). A közepes és nagy súlyú bikák kedvezőbb színhúsarányt mutattak a kis súlyú csoportnál (P < 0,05). A csontozás során kivágott faggyú arányában nem találtunk szignifikáns eltérést. A hús:csont arányban a kis súlyban vágott csoport eredménye alatta maradt a közepes és nagy súlyú csoportokénak (P < 0,01). Az I. osztályú húsrészek arányát tekintve a súlykategóriák között nem tudtunk statisztikailag igazolható eltérést kimutatni.-------------------The aim of our study was to evaluate the growth performance, body and carcass composition of Charolais young bulls at three different weight endpoints. Target slaughter weights were 500, 600 and 700 kg (light, medium and heavyweight categories). During the fattening period bulls were raised and fattened under identical conditions until they reached the desired slaughter weight. Seven animals from each group with the weights of 508 kg; 603 kg; 692 kg were slaughtered. Body weights and daily gains were measured in subsequent periods of the experiment and the post-slaughter evaluation was carried out. The quantity and ratio of various tissues and first, second and third grade meat were measured. Even in the event of fattening to heavy live weight, young male animals were able to achieve high daily weight gain similar to other two groups. Dressing percentage was calculated in two different ways. Dressing percentage I (hot carcass weight/slaughter weight) of 57.6% of the lightweight group significantly fell behind that of the two other groups (59.7%; 60.6%) (P<0.01). Dressing percentage II was defined as the proportion of hot carcass weight and empty body weight. Similarly, in this case the lightweight group (63.3%) lagged behind the results of medium and heavyweight groups (65.0% and 65.8%) (P<0.01). On average, the EUROP system classified the carcasses into “U0” conformation category. With its “2+” qualification, the heavyweight group featured a higher amount of fat compared to the two other groups (P<0.05). The bulls of medium and heavy weights performed more favourable lean meat ratio than those in the lightweight group (P<0.05). In contrast, the ratio of fat dissected failed to show any significant differences. However, the lean meat/bone ratio of the lightweight group fell behind that of the medium and heavyweight groups (P<0.01). The ratio of first grade meat could not demonstrate statistically significant differences.